Az élet olyan események sorozata, amiknek lehetünk az elszenvedőik, vagy külső szemlélői, élvezői. Csakis rajtunk múlik, hogy pontosan milyen megítélést kap egy adott történés. A legtöbben szeretnek hibáztatni valamit vagy valakit, ugyanis képtelenek elfogadni, hogy saját döntéseik vezettek oda, aminek okán az adott állapotba kerültek. Mindenképpen jól jön a paradigmaváltás, különben tényleg maga lesz a szenvedés minden hétköznap, amit amúgy életvidáman lehetne megtapasztalni. A tűzönjárás több tekintetben lehet az út kezdete. Sokakból egyszerűen csak a bátorság hiányzik ahhoz, hogy kilépjenek a fényre és a tettek mentén megvalósítsák önmagukat. Ehhez garantáltan elég pozitív élményt tud nyújtani a tűzönjárás.
Ha ugyanis valaki leküzdi a félelmét és képes arra, hogy végigsétáljon több métert a majd 800 fokon izzó parázsszőnyegen, akkor annak az embernek a hétköznapokban lévő gondok leküzdése többé nem fog akadályt jelenteni. Természetesen már ahhoz is nagy lelki erő kell, hogy rávegyük magunkat a tűzönjárás elvégzésére. Ehhez szükség van egy megfelelő vezetőre, aki alaposan felkészít a kihívásra. Szerencsére ennek megvan a kiforrott gyakorlata, így biztosak lehetünk benne, hogy sikerrel fogunk járni, már amennyiben az elhatározás megszületik arra. A gondolkodásmód átformálása a tűzönjárás során nem csak a fizikai akadályok leküzdése mentén nyilvánul meg, ugyanis ez szoros összefüggésben áll a lelki, mentális gátak leomlasztásával. Ha a lehetetlennek tűnő akadály leküzdhető, akkor ugyan mi más állhatna az utunkba?
